Az elmúlt két hétben három olyan dolog is történt velem, hogy érdemes sztorizni róluk. Néha úgy érzem, hogy valami borzalmas brazil szappanopera egyik évadának a főbohóca vagyok. Mondjuk valószínűleg én vagyok az, aki ezt a sok marhaságot katalizálja. De nézzük pozitívan a dolgot: legalább nem unatkozom :D
Az első esethez azt kell tudni, hogy itt Angliában, a legtöbb ember bankkártyát használ készpénz helyett vásárláskor, viszont a tranzakciót a szolgáltatást nyújtó cégnek kell kifizetni. Ebből következik, hogy nem lesz haszna (vagy rá is kell fizetnie) az értékesítőnek az olcsó termékek bankkártyás vásárlása esetén. Ezt elkerülendően a kisebb üzletek bevezették azt, hogy 5 font feletti végösszeg esetén nem teszik lehetővé a kártyás fizetést.
Ezzel nincs is probléma, teljesen érthető... szerintem. A kedves vendég szerint, akit én szolgáltam ki (ki más? :D), egyáltalán nem elfogadható és azonnal bunkó paraszttá váltam a szemében. A tüneményes hölgy közölte, hogy akkor ő nem viszi el az ételt, amit már megmelegítettem neki, tehát nem rakhattam vissza. Meg is osztottam vele, hogy hát az nem lenne olyan jó dolog, mert akkor nekem biza ki kell dobnom az ételt. Felajánlottam neki, hogy ha gondolja kiugorhat a 10 lépéssel arrébb található ATMhez vagy tud esetleg még kis értékben ételt elvinni. Akkor borultam meg a kedves hölgyön igazán, amikor megláttam, hogy a kezében egy 5 fontos bankjegyet szorongat. Magamban konstatáltam, hogy az udvarias hölgy igazából most már csak azért is kibalhézza magának azt, amit akar. Neki is állt erőszakoskodni, hogy de kerekítsem fel neki 5 fontra a számláját és végül bele is mentem. Erre közölte lekezelő stílusban, hogy akkor adjak neki több salátát, én pedig mosolyogva adtam neki, hálát adva az égnek, hogy vége van a dolognak.
Hát tévedtem. Egy órával később jön oda hozzám a főnököm, hogy legyek kedves elolvasni az e-mailt, amit kapott. Nagyon udvariasan megfogalmazott e-mailről volt szó a jól nevelt hölgytől, amiben én bunkóként voltam feltüntetve és ki lett felejtve a balhézása, a követelése több salátáért és az 5 fontos a kezében. Majdnem meg is sajnáltam, amikor azt olvastam, hogy ő milyen rosszul érezte magát, mert a többi vendég megbámulta kissé... aztán persze eszembe jutott, hogy valószínűleg azért néztek rá ferde szemmel, mert egy orbitális nagy paraszt volt.
Miután vázoltam a szituációt a főnöknek és a brit kolleginám is közölte, hogy teljesen udvariasan viselkedtem, csak legyintettek felette. Ennek ellenére kiverte a biztosítékot és idegbeteg módon fejeztem be a műszakomat. A főnökeim meg közölték a bocsánatkérésem után (mert hát még is csak bajt okoztam a boltnak), hogy már el is felejtették, csak ne vágjak már ilyen nyomorult fejet :D
A rá következő napon ismét rám talált a szerencse, így hazafelé melóból sem unatkoztam. Épp haladtam át a parkon, amikor megláttam az egyik fa mellett egy ötvenes nőt a földön ülve. Odamentem hozzá, hogy hát ugyan mi is történt, meg tudok-e segíteni. Erre a válasz egy hatalmas bocsánatkérő sorozat volt. Miután sikerült megnyugtatnom próbáltam felhúzni a földről, de mivel kb. másfélszer akkora volt, mint én nem nagyon ment, így amikor megláttam egy srácot arra fele, kértem, hogy segítsen. Az úriember közölte, hogy hát ő nem segít, nem látom, hogy be van piázva?
Úgyhogy maradtam egyedül a nővel, aki nem nagyon beszélt angolul, de le tudtam szűrni, hogy lengyel. Két dobzse után sikerült rávennem, hogy most már ő is akarjon felállni, így sikerült is elcibálnom a közeli padhoz, ahol ott felejtette a telefonját. Fél óra Activity után sikerült megértenie, hogy azt akarom, hogy mondja meg, hogy kit hívhatok fel, aki eljön érte és összeszedi. Így sikerült a fiának felvázolnom a helyzetet, aki hála az égnek tudott angolul és közölte, hogy 5-10 perc múlva ott is lesz az anyukájáért.
Ez alatt a 10 perc alatt életem egyik legfurcsább kommunikációján estem át. A nő elmagyarázta, hogy ő biza nem akar inni, de valahogy mindig iszik és megint belekezdett a nagy "sorry"-zásokba. Megint sikerült lenyugtatnom a csodás lengyel nyelvtudásommal, amikor közöltem vele a másik kifejezést, amit ismerek, ami pedig az, hogy "Szia Szerelmem". A néni kb képen röhögött, de hát no, legalább elértem, amit akartam. Ezután lecsekkolta, hogy van-e gyűrű a kezemen és mivel nem talált, el kezdte magyarázni, hogy a fia milyen jól néz ki. Na mondom az azért már kemény, hogy egy idegen alkoholista nő is kerítőt akar játszani nekem. Eléggé morbid volt a szituáció, mit ne mondjak.
Hála az égnek hamar megérkezett a fia, aki megköszönte az időmet, majd felnyalábolta a haverjával az anyukáját és megindultak.
...
Ja és az anyuka elfogult volt, mert a fia nem is volt helyes :D
A harmadik eset, amit most meg szeretnék osztani pont tegnap/ma történt. Tegnap délután kettő fele hív Calum (egyik brit haverunk, aki menedzser egy bárban), hogy nem-e tudnék aznap este beugrani kisegíteni a bárban. Mondtam neki, hogy kérdezzen körbe más ismerősöket is, de ha minden kötél szakad, akkor oké. Nem nagyon akartam menni, mert múltkor nagyon rosszul viseltem a buta részeg embereket. Ennek ellenére, a barát, az barát.
Szóval dolgoztam 9 órát a vegetáriánus étteremben, majd hazajöttem fürödni meg puccba vágni magam és már tipliztem is, hogy menjek ajtón ülni. Annyi volt a dolgom, hogy ellenőrizzem a beléptetést, az elővételes VIP jegyeket kiadjam, welcome drinke-et készítsek és sima jegyet eladjak. Ez ment este 9től 2ig. Mondjuk az első órában nem volt mellettem biztonsági őr, szóval amikor a figyelmeztetésem ellenére, jegy nélkül bevonult egy 10 fős társaság kénytelen voltam utánuk menni és kizavarni embereinket. Egy kisebb vita után sikerült is, mondjuk nem értem, hogy a pultból az egyik srác vagy a fő DJ, aki még csak a beállításokat csinálta, mi a fenéért nem segített, de hát megoldottam a 165 centimmel és a jó kis magyar akcentusommal. Aztán Omrai (másik barátunk, aki pohárszedőként dolgozik) szólt Calumnak, szóval amíg nem jött meg a biztonsági őr, addig nem mozdult mellőlem, úgyhogy utána nem volt probléma.
Volt egy kisebb verekedés, amit a két biztonsági őr pikk-pakk megoldott. Amúgy ők ketten apa és fia és mind a kettőjüket nagyon bírjuk a lányokkal. Nem egyszer hazudtuk azt, hogy az apa, az a mi apukánk :D Volt még egy-két paraszt, aki nem tudta felfogni a játékszabályokat, de hát ez már csak ilyen. Mondjuk annyira nem borultam ki mint legutóbb, pedig sokkal többen voltak. Majdnem eladtam az összes jegyet. Miután végeztem ezzel a melóval, beálltam pohárszedőnek, mert Omrai egyedül volt a két szintre, meg a kertre, szóval nem ártott a segítség. Hajnali négyre sikerült bezárni és egy pia után Omrai, Calum, Jamie (Calum öccse) és én átmentünk a mekibe enni hajnali öt óra tájékán.
Ott még munkában volt a kedvenc apa-fia biztonsági őr párosunk, illetve egy másik férfi, akivel már korábban összehaverkodtunk (mindig jókat röhög azon, ahogy elzavarjuk a csávókat, így a szórakoztatásért cserébe mindig bevéd minket :D). A mekiben sorban állás közben, vajon kit talál meg egy részeg idióta? Egyet lehet találni. :D Nekiállt faggatni, hogy a sálam, ami amúgy Mardekáros/Harry Potteres, melyik focicsapathoz tartozik. Közöltem vele, hogy egyikhez sem és amúgy meg nem szeretnék beszélgetni vele. Sajnos nem jutott el a tudatáig, így 10 perc után Jamie szólt közbe, hogy leállítsa, nem sok sikerrel. Így amikor emberünk már belemászott Jamie arcába és a fél meki körülöttünk állt, megpróbáltam egy viccel elütni a dolgot, de nem jött össze, így közölte a srác velem, hogy mennyire jó lánynak tűntem, de már látja, hogy bunkó vagyok. Erre csak annyit mondtam neki, hogy szerintem meg az a bunkóság, ha valaki közli veled, hogy nem akar veled beszélni, te meg ezt nem tartod tiszteletben.
Egy pár szóváltás után az lett az egészből, hogy Jamie mekkora egy kis picsa, mert hogy megpróbáltam segíteni neki elmagyarázni a részeg barátunknak, hogy egyikünk sem szeretne vele kommunikálni. Ekkor rakták ki emberünket a mekiből a biztiboyok, miközben mindenki aki az épületben tartózkodott kifújjolta a gyereket :D Röhejes volt.
Egy szónak is száz a vége, mindig megtalál a baj :D
